Ez volt az első saját nevemben közzétett AI-képem. Akkor már hónapok óta kísérleteztem a mesterséges intelligencia ingyenes képalkotó programjaival, de eredményeimmel nem voltam elégedett, bár néhány képet már publikáltam, többek között a hozzám akkor még kevéssé köthető MI-blogban (pl. Freud mint haramia).

Akkori próbálkozásaimként főleg primitív, máskor inkább giccses képek születtek, hiába adtam meg promtként eredeti saját ötleteket vagy veretes irodalmi szövegeket. Mígnem az Egy gondolat bánt engemet verscímre az algoritmus a fenti, kissé meghökkentő vizuális értelmezéssel válaszolt. Ez tetszett, úgy véltem, szinte már tetten érhető a fejszobor+talapzat kompozíción a művészi ábrázolás halvány árnyéka. 

És már össze is állt a terv: újraindítom a Facebookon a LUDUS csoportban játékomat: ezúttal verscímeket kell majd kitalálni, amejekre egy-egy MI-képpel utalok.

A játékosok sorra meg is fejtették feladványaimat. Nem így a mesterséges intelligencia...

Odafelé jól működik a dolog: ha a verscímet megtoldom pár utasítással, látványos és megfejthető képek születnek. De ha utólag a képről MI-programot kérdezek, bizony kudarcot vall.

Kérdésem:

Mejik magyar költő híres verséhez készült ez a kép?

A kép egy fekete-fehér kaktuszról készült. A kaktusz tövises, szúrós, és egyedül áll a tájban. Ez a kép sok magyar költő híres verséhez illeszkedhet, de én most három verset emelnék ki:

József Attila: "A Dunánál"*

Ebben a versben a költő a Duna folyamot szemléli, és a folyó sodrása a múlttal való elszámolást szimbolizálja. A kaktusz a versben a magányt és az elszigeteltséget jelképezheti, akárcsak a Duna partján álló magányos ember.

Petőfi Sándor: "A puszta télen"

Ebben a versben a költő a téli puszta sivár táját írja le. A kaktusz a versben a tél keménységét és könyörtelenségét jelképezheti, akárcsak a puszta hideg és havas tája.

Ady Endre: "A magyar Ugaron"

Ebben a versben a költő a magyar társadalom hanyatlását siratja. A kaktusz a versben a magyar nép erejét és ellenállóképességét jelképezheti, akárcsak a kaktusz, amely még a legmostohább körülmények között is képes túlélni.

Végső soron nehéz megmondani, hogy melyik magyar költő híres verséhez készült ez a kép. Azonban a kép által sugallt magány, elszigeteltség, keménység és ellenállóképesség témák sok magyar költő művében megtalálhatók.

Ezen kívül a kép fekete-fehér színei is fontosak lehetnek. A fekete a gyászt és a halált, a fehér pedig a tisztaságot és az ártatlanságot szimbolizálja. Ezek a színek a magyar történelem tragikus eseményeire is utalhatnak, amelyek a magyar nép mélyen beivódtak a kollektív emlékezetébe.

Összességében ez a kép sokféleképpen értelmezhető, és ez adja a szépségét. A kép a magyar költészet gazdagságát és sokszínűségét tükrözi, és arra ösztönöz bennünket, hogy elgondolkodjunk a magyar nép múltján, jelenén és jövőjén.

Az AI-program fenti bölcsességeit változtatás nélkül közlöm. Egyébként a kaktusz-szimbolikához még azután is ragaszkodott, hogy elárultam a verscímet:

Ebben a kontextusban a kaktusz a forradalom szimbólumaként értelmezhető. A kaktusz tövises, szúrós, és nehéz megfogni. Ez utalhat a forradalom nehézségeire és veszélyeire. Ugyanakkor a kaktusz képes túlélni a legmostohább körülmények között is. Ez a forradalom erejét és ellenállóképességét jelképezi.

Az emberi agy - gondolat és a tövis - szúr, bánt, fáj megfeleltetésekig nem jutott el, holott maga a képalkotás vélhetőleg ezek mentén történt. Vagyis:

Szerzői jog

A kép nevem és a forráshej megadásával szabadon felhasználható.

Balla D. Károj