Ünnepeljük az absztrakció szépségét!
Jellemzően a kép elemzésében sehová sem jutott ugyanaz a mesterséges-intelligencia-program, amejikkel megrajzoltattam. Azután sem, hogy címét megadtam (erre elkezdett Michelangelo Piétájáról felvilágosítani).
Érdemi észrevétele ennyi volt:
Ez a kép egy absztrakt festményt ábrázol, amely két emberi alakot ölel egymásba. A festmény modern stílusú és intenzív színekkel rendelkezik. Az emberek formái stilizáltak, túlzott vonásaikkal és alakjaikkal. A háttérben kavargó minták és formák találhatók, amelyek hozzájárulnak a műalkotás absztrakt jellegéhez. Az összhatás merész színekkel és dinamikus kompozícióval intenzív és elgondolkodtató.
Bár nincs konkrét művész neve, ünnepeljük az absztrakció szépségét!
Hát ünnepeljük, ez nincs ellenemre, főleg, hogy ezek a képalkotó programok egyáltalán nem szeretnek absztrahálni, főleg úgy nem, ahogy én akarnám. (Igaz, a jelen esetben beadott szövegtől sikerült elvonatkoztatnia. Visszafelé már persze nem tudta felfejteni, mi és hogyan.)
Erre külön rákérdeztem:
Rendben vannak-e a képen a kezek?
Igen, a képen látható kezek rendben vannak. Mindkét kéz anatómiailag helyes és szimmetrikus. A jobb kéz a bal kéz tükörképe, és mindkettő jól definiált ujjakkal és tenyérrel rendelkezik. A hüvelykujj és a mutatóujj aránya is megfelelő.
- válaszolta az MI. Csakhogy ez két balkéz! És bármejik alaké is legyen az alsó, annak jobbnak kellene lenni.
Ez egyébkén típushiba az AI-alapú képalkotóknál, mint ahogy az eggyel több vagy kevesebb ujj. Legtöbbször pedig - mint kezdő festők - takarásba teszi a kézfejet, zsebre vágatja, hátra téteti - abból baj nem lehet.
Ettől az anatómiai lapszustól eltekintve a kép szerintem is merész, intenzív és elgondolkodtató. A bibliai vonatkozás pedig "megspórolja a szerzőnek" a tartalmi háttér részletesebb (és/vagy realisztikusabb) bemutatását, ezért lehet az ábrázolás stilizált, absztrakt.
De mit keres ott a rózsa, és miért piros?
Ennek értelmezését átengedem olvasóimnak, vallási legendák ismerőinek, hivatásos és műkedvelő Biblia-magyarázóknak. Valahol biztosan akad utalás Krisztus véréből sarjadó virágokra. De elképzelek merészebb értelmezéseket, akár blaszfémiába hajlókat is.
Végül idefűzöm egy tematikailag kapcsolódó, kb. 25 éve írt szonettemet, erősen hangsújozva, hogy a képhez adott promt szöveg NEM EZ VOLT.
_________________________________________
Ahol tolul a méj sekéjesen,
egy asszonyt látsz a forró porba rogyva,
ki testet göngyöl vértől ázott rongyba –
magával vinné, át veszéjeken,
amerre hívja fényes végtelen –
de gyolcs szakad és bomlik szét a ponyva
és hull a test a perzselő homokba
szögek ütötte sújos-véresen.
Az asszony néma. S kezdi újra el,
és nem is tudja már, hogy mit emel,
már nincs erénye, nincsen vétke sem,
eszét veszejti, húzza úgy a súj…
És imbojogva lassan megindul
át idő vájta méjedéseken.
____________________
-- a vers keletkezésekor még használtam az elipszilont, most j-re rontottam mindahányat
Szerzői jog
A mesteraéges intelligencia segítségével készített képre kiterjed szerzői jogom, de hozzájárulok, hogy nevem és a forráshej megadásával bárki szabadon felhasználhassa.
Balla D. Károj
